Odnośniki
- Index
- Courths Mahler Jadwiga Pomóşcie Monice (Mona)
- Courths Mahler Jadwiga Dzieci szczęścia
- Courths Mahler Jadwiga Blask złota
- Ikony Piwowarskiej Sztuki Cz. 2 Siła smaku
- Franice Prose Bullyville (pdf)
- 081. Browning Dixie Czerwcowe tornado
- GR792. Hingle Metsy Klub bogatych kobiet 01 Niezapomniany bal
- Jasienica Paweł 11. Polska anarchia
- Wolverton Dave śÂšcieśźka bohatera
- William R. Forstchen Lost Regiment 1 Rally Cry
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- kfr.xlx.pl
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
beteg emberekkel törQdöm, és eddig még a legkedélytelenebbel is
sikerült elbánnom.
Elbánnia? Ez igencsak magabiztosan hangzik!
Valóban, de kiterjedt rokonságunkban mindig engem hívtak, ha
valaki beteg volt. Sem a türelmemet, sem a jó hangulatomat nem
szoktam elveszíteni. És ha páciensem mégoly erQsen tiltakozott is,
jókedvre derítettem, úgyhogy el is felejtette, hogy beteg. Remélem,
hogy önöket is sikerül meggyógyítanom , ha megengedik nekem.
Ejha, Hartwig kisasszony, önnek aztán van önbizalma! vetette
közbe Vollmerné, akit Lena bizakodása akaratlanul is jókedvre
derített.
A fiatal lány vidáman a szemébe nézett.
Csak a Jóistenbe vetett hit és a becsületes jóakarat bátoríthat fel
erre. És úgy érzem, hogy én mindkettQvel rendelkezem, asszonyom.
Hosszú évek óta talán most elQször suhant át a két öreg amúgy
mindig mogorva arcán egy szívbQl jövQ mosoly. De az öregúr megint
felöltötte gunyoros ábrázatát.
Jó, jó, majd meglátjuk. Ám csodát, minden bizakodása ellenére,
még ön sem mqvelhet.
Én nem is hagyta rá Lena , de a Jóisten igen. Ha valaki beteg,
annak elQször is szilárdan akarnia kell a gyógyulást. Ez az akarat
minden másnál elQbbre való. Sok beteget ápoltam, akik teljesen
elcsüggedtek. MeggyQztem Qket, milyen könnyen visszanyerhetnék
az egészségüket, csak igazán akarniuk kell. És általában sikerült is,
tényleg legyqrték a kórt.
Az idQs házaspár arcán újra átfutott egy jólesQ mosoly. Lena
vidám beszéde tetszett nekik, noha még tele voltak kétséggel.
A komornyik lépett be, és jelentette, hogy a vacsora tálalva van.
Vollmerné közölte Lenával, hogy ezentúl velük fog étkezni.
A komornyik odament az urához, hogy levegye róla a takarót, és
felsegítse. Lena felállt, és mintha magától értetQdQ volna, az idQs
hölgyhöz lépett.
Segíthetek? kérdezte kedves mosollyal. Kérem,
támaszkodjék nyugodtan a karomra.
Klothilde asszony meglepetten nézett rá. Általában Q is a
komornyik segítségét vette igénybe, s most kellemesen érintette a
lány elQzékenysége.
Az ebédlQbe lépve Lena nem gyQzte csodálni a finom ízlésrQl
tanúskodó berendezést. Középen nagy, kerek asztal állt, körülötte
magas támlájú, faragott székek. A hófehér damasztabroszon
porcelántányérok és ezüst evQeszközök társaságában kristálypoharak
ragyogtak, mintha ünnepi lakomához volna megterítve. Egyvalami
mégis hiányzott az asztalról: a friss virág, ami otthon a vacsoraasztal
elmaradhatatlan kelléke volt. Lena elhatározta, hogy a jövQben a
virágdíszrQl Q fog gondoskodni. Valami csak akad ebben a hatalmas
kertben, amit vázába rakhat!
44
Három teríték volt az asztalon. A ház asszonya rámutatott az
egyikre:
Ez itt az ön helye, Hartwig kisasszony!
Lena köszönettel meghajolt, és megállt a széke mögött. Megvárta,
amíg az öregek helyet foglaltak, s Q csak azután ült le.
Nagyon finom ételeket hordtak fel. Lena Vollmerék után szolgálta
ki magát, és nagyon csodálkozott rajta, hogy az öregek csak
étvágytalanul turkálják az ínycsiklandó konyhamqvészeti remekeket.
Pedig ma még többet is ettek, mint egyébként, mert Lena egészséges,
jó étvágya, vidámsága Qket is jobb kedvre derítette.
Vacsora után átvonultak a könyvtárszobába, és helyet foglaltak a
kis asztal körül felállított, kényelmes fotelokban. A mennyezetig érQ
polcokon körös-körül könyvek sorakoztak.
Ha nem túl fáradt a hosszú út után, felolvashatna nekünk
mondta Klothilde asszony.
Örömmel felelte Lena , egyáltalán nem vagyok fáradt.
Vollmer úr kiválasztott egy könyvet, és megmutatta, mely
részletet szeretnék meghallgatni. Miután az inas meleg takarót hozott
neki, elhelyezkedett a felesége mellett, egy öblös fotelban. A lány
velük szemben foglalt helyet, és szépen, kifejezQen olvasni kezdett.
Vollmerék szívesen hallgatták kellemes hangját.
Csendes és békés nyugalom áradt szét bennük. Olykor-olykor
összenéztek és mosolyogtak, mintha azt mondanák: Igazán kedves,
tetszik nekünk.
Este a hálószobájukban, már a lefekvéshez készülQdve, Klothilde
asszony megkérdezte:
Milyennek találod a kislányt, Theodor?
A férfi szája szögletében mosoly bujkált, mely végre sem gúnyos,
sem csúfondáros nem volt.
Remek teremtés! Csodálom, hogy egyáltalán létezik ilyen ezen a
világon. Neked is tetszik?
Felesége bólintott.
Nagyon tetszik. Egyszerqen olyan, hogy az ember kénytelen
jónak lenni, ha akarja, ha nem. Azt hiszem, nagy szerencse, hogy
felfogadtuk.
Szerintem is.
Egymásra néztek és elmosolyodtak. A lelki nyugalom oly ritka
fénye csillogott a szemükben.
46
V.
Lena lassanként megismerte a rokonokat is, akik mind szörnyen
kíváncsiak voltak a jövevényre. Hammerstein professzorné ugyanis
szélsebesen riadoztatott mindenkit, hogy Vollmerék meglepQ módon
felfogadtak egy társalkodónQt.
Lena elsQként a kétgyermekes Lorenz családdal találkozott. A fiú
gimnazista volt, Käthe pedig huszonkét esztendQs, vidám, csinos, de
egy kicsit beképzelt kisasszony, akinek hideg tekintete nem sok
szívjóságról árulkodott. Az anya, Vollmerné unokatestvére
negyvennyolc éves, apró termetq, de roppant energikus asszony volt.
Kerekded arca alatt már tekintélyes tokát eresztett. Hallatlan
lendülettel beszélt, s mivel asztmában szenvedett, kapkodva szedte
közben a levegQt. Szívesen hordott feltqnQen élénk színq ruhákat.
Férje hatalmas termetq ember volt, kevéssé megnyerQ arccal.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]